Álom, hol a sötétség nem ismer határt,

Ébredés, hol az éjt a fény töri át.

A hajnal hozza  hideg zaját,

míg  melegség szít viszályt.

Szürke köd ereszkedik, s

lassan szertefoszlik.

Fátyolfelhő, rideg érintés,

semmi értelem, semmi érzés.

Hol az irányítás nem ismer határt,

s a zsarnoki kegy húsba vág.

Vérszagot kap a vad, s

űzi a zsákmányt,

életével küzd ki vad vágtába csap át.

Kegyelt vagy, ki tűzből lett, s vízzé vált,