Fogvatartóm kegyetlen, álnok

labirintus, melyből ki nem találok

Vándorérzés félelemmel párban

sötét, keskeny sövény amin járok

hitet keresve egy átkozott világban

erősítvén egy lelket önmagában

boldogság hegyei közt levő mély árok

Vagy talán segítőm, ki előre mutat

örök körforgásból az egyetlen kiutat?

Lehetőséget tárva lehunyt szemem elé

gondolataimban a helyes után kutat?

Irányt mutatva a biztonság felé

reményt adva társként maga mellé

pengeélen táncol egy meghasadt tudat........